Rendkívül izgalmas és a napi működésünkből kellemesen kizökkentő pályázaton vettünk részt ’25 végén, a Salgótarján belvárosára kiírt országos urbanisztikai ötletpályázaton. Nagyon tanulságos volt kilépni az épület léptékből és ténylegesen a városi szövettel, funkciómixel, beépítésekkel foglalkozni. A munka során a technikai skillek fejlesztésén túl (városi léptékű modellezés, látványtervezés) sok információt felszívtunk a modern magyar építészet alapelveiről, gondolkodásáról és sokat beszélgettünk ennek a pozitív és negatív örökségéről.

Rövid kivonat a pályázati dokumentációból:

„Salgótarján belvárosára készített tervünk a sűrítést választja a ritkítás helyett: egy városiasabb, élőbb központot képzelünk el, ahol az alulhasznosított terek, a zöld–kék infrastruktúra és az oktatás mint katalizátor együtt indítják újra a városi életet.

Salgótarján városközpontjának megújítására készített tervünk alapvetése az volt, hogy a város problémáira nem ritkítással, hanem sűrítéssel keressük a választ. Úgy gondoljuk, hogy egy zsugorodó, elöregedő város számára az előremutató stratégia nem a visszahúzódás, hanem egy tudatosan városiasabb, koncentráltabb központ kialakítása lehet. Egy olyan „hub”, amely képes gazdasági, társadalmi és kulturális értelemben is újra vonzani az életet – és amelynek katalizátora lehet az oktatás, a magas hozzáadott értékű munka és a kevert városi funkciók együttese.

Meggyőződésünk, hogy Salgótarján jövője nem a periférikus létezésben, hanem egy intenzívebb, urbánusabb központban rejlik, ahol a tanulás, a munka, a lakhatás és a közösségi élet térben is közel kerül egymáshoz.”